Nehéz
Milyen nehéz ma megmaradni jónak,
tükörképe lenni az igaz szónak,
nehéz a remény avarjában járni,
elesni ezerszer, és mindig fölállni.
Megmaradni jónak tán lehetetlen,
holt elvek pora kavargó szelekben
sarjadó gazoknak lesz földi áldás,
de lesz-e a bűnösnek megbocsájtás?
Bennem a világok rég összedőltek,
virágaim helyén tövisek nőttek,
egyik lelkembe, másik szívembe szúr,
az ég peremén vérben ázó azúr.
Alkonyi szürkéből hamar lesz este,
hegyek csúcsán a vér megfeketedve,
véges a végtelen, törik az örök,
fényt sikoltanak rám a csillagkörök.
Egy fejezet lezárult 🙂
Csak nem… :S Most egy fejjel rövidebb lennél? Kellemetlen…:)
Sziasztok!
Köszönöm, hogy itt jártatok nálam és hogy sorba szedtétek a szavaitokat 🙂
Zina: El vagyok veszve, lehet, hogy vesztő helyen jártam? 🙂
Üdv.
Janus
Szia Janus, elveszett bárány:)
Nem lehetetlen, csak nehéz, de hát ezért vagyunk itt!
– jaj, most látom, hogy ez nem mai feltöltés, de akkor is…, mintha el lennél veszve…
🙂
Kedves János,
Legalábbis Magyarországon.Itt virág helyett tövisek között kell járnunk,élnünk.
Megértettem versed üzenetét,
Grat,Rzsike