Nehéz

Nehéz

Milyen nehéz ma megmaradni jónak,
tükörképe lenni az igaz szónak,
nehéz a remény avarjában járni,
elesni ezerszer, és mindig fölállni.

Megmaradni jónak tán lehetetlen,
holt elvek pora kavargó szelekben
sarjadó gazoknak lesz földi áldás,
de lesz-e a bűnösnek megbocsájtás?

Bennem a világok rég összedőltek,
virágaim helyén tövisek nőttek,
egyik lelkembe, másik szívembe szúr,
az ég peremén vérben ázó azúr.

Alkonyi szürkéből hamar lesz este,
hegyek csúcsán a vér megfeketedve,
véges a végtelen, törik az örök,
fényt sikoltanak rám a csillagkörök.

“Nehéz” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Sziasztok!

    Köszönöm, hogy itt jártatok nálam és hogy sorba szedtétek a szavaitokat 🙂

    Zina: El vagyok veszve, lehet, hogy vesztő helyen jártam? 🙂

    Üdv.

    Janus

  2. Szia Janus, elveszett bárány:)
    Nem lehetetlen, csak nehéz, de hát ezért vagyunk itt!

    – jaj, most látom, hogy ez nem mai feltöltés, de akkor is…, mintha el lennél veszve…
    🙂

  3. Kedves János,
    Legalábbis Magyarországon.Itt virág helyett tövisek között kell járnunk,élnünk.
    Megértettem versed üzenetét,
    Grat,Rzsike

Szólj hozzá!