Ábrándozás

Ábrándozás

Kinn hideg van esik és dörög
szobám csöndjét megtöri.
Magam vagyok, van időm
nyitogatni lelkem fiókjait.

Sorra pattannak elő
palack szellemként
szemem elém az elmúlt idő
fájdalmas és szép emlékei.

Újra élem sorba őket
nem zavar a kinti világ engemet
csak egy utat keresek gondolatban
mely elvezet hozzád szívem.

Hozzád ki messze- messze jársz
fenn a csillagok között élsz
belül zokog a szív erős vagyok
fájdalmat tompít a veled megélt csoda.

Az idő mintha néha megdermedne
szememből valami útnak indul
a fájdalmak könnycseppjeit
a remény közben vigasztalja.

Tudom az utam legvégén
te vársz rám kedvesem,
ölelésre nyújtom feléd a kezem
itt vagyok hozzád megérkeztem.

2013. 06. 05.