A holdvilágra éjjel
függönyt terít a folyó,
hogy ne lássa mily mezítelen,
szégyentelen a való.
Sunyi lesben a vihar.
A villám lángra gyúló szárnya
felhőbe kapaszkodik
zuhogva, őrült szerelemmel
ölelkezik a Dunával.
Ő hatalmasabb percről percre
de duzzadt kebelében
hordozza az olajágat.
“Még ez is” bejegyzéshez 11 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Kedves Icu!
Köszönöm a gratulációdat.
Ölelésem: Ica
Kedves Miklós!
Köszönöm elismerő szavaidat.
Szeretettel " láttalak " nálam: Ica
Kedves Ica!
Remek ez a vers! Szívből gratulálok.
Szeretettel:Icu:)
Nagyszerű vers ! Őszinte elismerésem érte !
Üdvözlettel és tisztelettel: Miklós
Örültem a látogatásodnak kedves Rózsa.
Ölelésem: Ica
Kedves Judit!
Köszönöm a gratulációd.
Szeretettel: Ica
Kedves Ili!
Ezek a viharok nehezítették a védekezést az árvíznél.
Előző versemhez szerettem volna csatolni, de hamar elküldtem, ezt később írtam.. .( Árvíz idején )
Örültem az olvasásodnak.
Szeretettel: Ica
Kedves Lexikém!
Köszönöm a látogatásodat.
Ölelésem: Ica
Kedves Ica!
Nagyon szép a versed, gratulálok!
Szeretettel: Rózsa
Szép gondolatok.
Szeretettel gratulálok, Judit
Icuskám..gratulálok..Lexirózsa