Az idő.1.
2012.01.30.
Már nem várja, a hajnalpírt.
Szíve, nem dobban hevesen
érintésére…
Csak az álmot hozó éjt keresi.
Miért szalad el minden, mi szép?
Szavai tőr szívébe.
Hová lett!
Talán sose volt?
Csak alkotta magának,
és a külvilágnak?
Rajzolt egy embert, kit szerethetett.
Játék volt a fél évszázad?
Miért ment bele ebbe a játéka?
Persze sokszor lehullt, a hímpor,
mit rá festett.
A javításokat csak ő érzékelte.
Mindig szeretett játszani.
Az életével is játszott,
míg kereste a boldogságot…
Azt gondolta kitart, míg él.
Rabja lett alkotásának
Fogollyá vált
mert kijátszotta az élet.
A játéknak vége!
Most már így marad örökké.
Álom. Álom tarts még!
Nehéz az árnyék, ne siess hajnal!
Csak az örök éj, még alhass
Még.
Drága Ida!
Köszönöm szavaidat, a biztatás rám fér, mert nem értem még ezt az új állapotot.
Hiszek neked, remélem múló, és lesz még más is.
Szeretettel Jolán
[color=#006633]Kedves Jolán!
Jó, hogy benéztem, valamiért kimaradt nekem. Csak most, hogy írtad, van egy versed, hát bekukkantottam, s íme…
Egyébként, az csak természetes, hogy emlékszem Rád, hiszen Te voltál az első versemhez, az első hozzászóló.
Mint egy kisdiák, izgatottan vártam az első hozzászólást, vajon milyen lesz a versem fogadtatása. Te voltál az első, aki lelket öntött belém, aki biztatott, aztán persze jöttek a többiek is, de ezt nem felejtem el. Hálás vagyok Neked, és a többieknek is, minden biztató, jó szóért, ami növelte az önbizalmam, és még mindig itt vagyok…
Szép ez a versed, érett alkotóra utaló, kissé kesernyés, fájdalmas sorok, de mind így vagyunk ezzel, ha már elmúlt az ifjúság, egyre kevesebb a fény, ami nekünk jut. Biztos vagyok benne, hogy nem égtél ki, csak ki kell várni, hogy jöjjön az ihlet, s ha ritkábban is, de jönni fog, akkor küldjed be, s újra találkozhatunk.
Nagyon örülök, hogy újra láttalak. Most megyek a Casting-hoz.
Sok szeretettel ölellek!
Ida[/color]