MINDENBEN TÉGED KERESLEK

MINDENBEN TÉGED KERESLEK

Mindenben téged kereslek
a föld is lassabban forog,
nékem már nem dalol pacsirta
kihunynak csillagok.
Tested nélkül eltűnik az illat,
más érintése rideg, sivár.
Mindenkiben téged látlak,
szívem, lelkem visszavár.

Elkopnak őrjítő tegnapok,
szétomlanak, mint holt kövek,
az emlékezés bús fátyla rám terül…
Megbántottál, elárultál,
mégis szeretlek,
bár szenvedek embertelenül.

Eger, 1999.

“MINDENBEN TÉGED KERESLEK” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!