Menni, menni

MENNI, MENNI…

Menni, menni, minél messzebb,
Nincs ennél szebb és merészebb!
Elhagyni a megszokottat,
Felfedezni, nagy csodákat!

Ha érkezik az indulás,
Testünkben égő, forró láz!
Nem állíthat le semmi sem,
Erőnk szilárd, azt képzelem.

Nem számít, aki ott marad,
Aggódással, sírva fakad,
Akarásunk, óriási,
Mihamarabb, elindulni!

Hegyen-völgyön át, száguldunk,
Mindegy az, hogy hova jutunk!
Hódítani, messzeséget,
Meglátni a Mindenséget!

Aztán lassan, elfáradunk,
Valamerre, csak megnyugszunk!
Eszünkbe juthat, a Hazánk,
Talán valaki, vár reánk.

Vártak bizony, jó sokáig,
A temető, kapujáig.
Aki egykor szeretgetett,
Bánatában szív, megrepedt.

Merre, hova? Ha nincs senki?
Kihez lehetne elmenni?
Csapodár volt, a nagyvilág,
Hol a hely, amely nyugtot ád?

Budapest, 2013. július 9.

“Menni, menni” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Ahogy idősödünk, a lélek egyre inkább nyugalomra vágyik és nagyon jó, ha ezt végre megleli.
    Remélem, Te is így leszel.
    Gratulálok, Judit

  2. Kedves Ida, Zsuzsa és Rózsa!
    köszönöm, hogy benéztetek hozzám.
    Szeretettel gondolok Rátok: Viola (l)

  3. Kedves Viola!
    Szép, színes életed lehetett, hazatérve az otthon csendjének is megvan a varázsa. Szeretettel olvastam szép vcersedet. Gratulálok! Rózsa

  4. Kedves Viola!

    Te nagyon szerencsés ember vagy, mert sok csodás helyen jártál fiatal korodban, és nagyon sok kellemes élményben volt részed a fellépéseid idején.
    De tudom, hogy utána, itthon is sok helyen felléptél és ez mindmáig nagyon sok örömet szerzett számodra!
    Manapság, ha a "menni" szót hallom, mondom, akkor arra gondolok, hogy bizony, sok fiatal fiú és leány külföldre kényszerül, de csak azért, mert idehaza nincs számukra megfelelő munkahely. Igen sokan távoznak külföldre, és csak a Jóisten tudja, ezekből mennyien fognak egy idő után hazatérni. Bizony, előfordulhat, hogy az idehaza maradóknak a szíve megszakad a bánatban, és nem biztos, hogy akik hazatérnek, azt várja is valaki itthon!

    Szeretettel olvastalak: Zsuzsa
    🙂

  5. [color=#006633]Kedves Viola!

    De nagyon szomorú a versed, s valóban, valahogy így van. Amíg fiatal az ember, űzi a vágy, sok mindent szeretne látni, megismerni… de hát ez így természetes.
    Megnyugodni meg mindannyian ott fogunk majd, ugyanazon a helyen.
    Telitalálat a versed, nagyon tetszik.
    Szeretettel
    Ida[/color]

  6. Kedves Icum!
    Köszönöm kedves, egyetértő szavaidat.
    Szeretettel: Viola(f)

  7. Drága Violám!

    Néha elvágyódunk messze-messze, de a problémákat visszük magunkkal az útipoggyászunkban.;)
    Jó volt ezt olvasni, csak az utolsó két sor megint lehangoló.

    Ölellek a régi szeretettel, vigyázz magadra: BogIcu

Szólj hozzá!