Virrasztás

Virrasztás

Virrasztok, nem jön álom szememre,
hogy miért? magam se tudom…
bár száz új érzés megérintett,
sok csúnyán meggyötört,
vagy kiváltott gyönyört,
s fájdalmat a megszokott úton.
Csak ez tartana ébren?
Átgondolom hitvány életem:
voltak buktatók és fullasztó hegyek,
megmásztam veszélyes meredélyeket
tüske tépett, fakasztott könnyeket,
s nagy ritkán a napfény rám nevetett.
Igazán boldog nem voltam soha,
a sorsomat elszúrtam – én ostoba!
Nem azt tettem ami kedves volt lelkemnek,.
elégedetlen, szürke napok csak teltek,
s a reménytelenség rám vonta bő köpenyét
bennem a boldog ragyogást törte szét.
Dér lepi hajam, s kissé szívemet,
lépnem kell! s lépek is,
így őrizve hitemet.

Eger, 2012. 12. 04.

“Virrasztás” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa!
    Nehezek az álmatlan éjszakák, mert ilyenkor minden eszünkbe jut, a negatív gondolatok is, de remélem, győz a remény.
    Gratulálok, Judit

  2. Megértően olvastam kissé bús soraidat.
    Tetszett a mondatfűzés, a fogalmazás.
    Üdv. Éva

Szólj hozzá!