Az elmúlás felé

Az elmúlás felé

A tűz a fény vezérli az időt
fut-fut rohan egyre sebesebben
lapozzák számunkra a naptár lapjait
egybeforrnak lassan a napok, hónapok
egyszer észrevétlenül csap le ránk a
halál angyala a fekete kaszás
megfagy a test elszáll valami belőlünk
jönnek a fagyos nappalok éjszakák
a halálmadár már másnak dalol
követjük egymást sorban mind ki a
Földre megszülettünk.
A szó is örökre elnémul
amit nem mondtunk ki azt
mind magunkkal visszük
elhal elmúlik velünk.
Velünk hal a könny a mosoly
az álmaink is bevégeztetik
a dal a szívünkben örökre elnémul.
Mi marad belőlünk por és hamu
én bízom benne az emlékem is.
Figyelj tehát mert itt leszek ezután
mindenütt mindenben
Benne leszek a reggeli harmatcseppben
a pirkadatot jelző kakas szóban
az ébredő Nap fénysugaraiba
melegében is
vagy a Holdban csillagokban
a tenger egy csepp molekulájában
vagy épp egy porszemben is
mely a szél karjaiban utazik
ott leszek a kerted gyöngyszemeiben
egy piros rózsa színében illatában és
mindenben ami körül vesz,
de ez mind mind elenyésző
hisz én a szívedbe szeretnék élni tovább

2013. 03. 23.