Oldhatatlan kötelék
Élet hangjai váltják
az éj néma, sír csendjét,
tova űzi mély álmát,
rózsa – színű derengés.
Hűs hajnal friss harmata
gyöngyöz füvön, levélen,
felkelő nap sugara,
szikrázik fénytükrében.
Hogy a nap mindennapon
felragyog a kék égen,
gondos felső hatalom
keze a teremtésben.
Élet vizét hullatja
áldott égi forrásból,
csörgedezik patakja
ereken át, táplálón.
Behálózza a földet,
folyvást örök lüktetés,
kapcsolat, ég – föld köztes,
oldhatatlan kötelék.
(2013-07-10)
Ehhez a nagyon szép, "Oldhatatlan kötelék"-hez szeretettel gratulálok, Judit
[color=#006633]Kedves Rózsa!
Reméljük, hogy oldhatatlan, ahogyan gyönyörű versedben leírtad. (bár az ember, mindenbe szeret beleavatkozni)
Szeretettel
Ida [/color]
Drága Icukám!
Köszönöm, hogy olvastál. Örülök egyetértő véleményednek.
Ölellek szeretettel: Rózsa
Drága Éva!
Köszönöm, hogy itt jártál. Kedvesen hangzik a "lélek-kertedben", s hogy pihentető azt külön köszönöm.
Ölellek szeretettel: Rózsa
Ismét megpihentem lélek-kertedben, drága Rózsám.
Talán ezennel le is fekszem aludni. 🙂 Szeretettel. Éva
Drága Rózsám!
Ezt gyönyörűen levezetted. Én is hiszem, hogy minden okkal történik körülöttünk, s minden a "felső hatalom" kezében van.
Szeretettel olvastalak, mint mindig.
Ölellek: Icu(f)