Oldhatatlan kötelék

Oldhatatlan kötelék

Élet hangjai váltják
az éj néma, sír csendjét,
tova űzi mély álmát,
rózsa – színű derengés.

Hűs hajnal friss harmata
gyöngyöz füvön, levélen,
felkelő nap sugara,
szikrázik fénytükrében.

Hogy a nap mindennapon
felragyog a kék égen,
gondos felső hatalom
keze a teremtésben.

Élet vizét hullatja
áldott égi forrásból,
csörgedezik patakja
ereken át, táplálón.

Behálózza a földet,
folyvást örök lüktetés,
kapcsolat, ég – föld köztes,
oldhatatlan kötelék.

(2013-07-10)

“Oldhatatlan kötelék” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Ehhez a nagyon szép, "Oldhatatlan kötelék"-hez szeretettel gratulálok, Judit

  2. [color=#006633]Kedves Rózsa!
    Reméljük, hogy oldhatatlan, ahogyan gyönyörű versedben leírtad. (bár az ember, mindenbe szeret beleavatkozni)
    Szeretettel
    Ida [/color]

  3. Drága Icukám!
    Köszönöm, hogy olvastál. Örülök egyetértő véleményednek.
    Ölellek szeretettel: Rózsa

  4. Drága Éva!
    Köszönöm, hogy itt jártál. Kedvesen hangzik a "lélek-kertedben", s hogy pihentető azt külön köszönöm.
    Ölellek szeretettel: Rózsa

  5. Ismét megpihentem lélek-kertedben, drága Rózsám.
    Talán ezennel le is fekszem aludni. 🙂 Szeretettel. Éva

  6. Drága Rózsám!

    Ezt gyönyörűen levezetted. Én is hiszem, hogy minden okkal történik körülöttünk, s minden a "felső hatalom" kezében van.
    Szeretettel olvastalak, mint mindig.
    Ölellek: Icu(f)

Szólj hozzá!