A reggeli köd

Összes megtekintés: 528 

A reggeli köd

A reggeli köd, amelyben a
Gyermek mindig vándorol
újra és újra
gyermekként
Mert csak az nem szárad ki
Aki őriz valamit a gyermekből
Újból és újból átmosódnak a ruhái
nincs mellette a nyáj melege
ami szárít
látszólag egyedül halad
pedig vele van
az eső
a hegyek
az út
az egész világ.

“A reggeli köd” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Marica!

    Nagyon örülök, hogy idetaláltál ezekhez a régi szabad verseimhez. Azért nevezem őket réginek, mert lassan tíz éve lesz, hogy megszülettek. Akkoriban japán tankákat fordítottam, és meditáltam, és az ezekben volt hosszabb eltöprengések "termékei" ők.
    Aztán elkezdtem magam is tankákat írni, és az utóbbi években már jóformán mindig csak azt írok — a versekre értve, természetesen, mert prózát írok.
    A szabad verseimhez jó érzés visszatérnem, bár ami az Olvasókat illeti, úgy tapasztaltam, hogy az emberek többsége a kötött formákat (szonett, stb.) találja csak szépnek.
    Szavaid köszönöm,
    szeretettel
    Márta

Szólj hozzá!