Csapongás

Csapongás

Egyedül vagyok a porondon.
Kívül rekedt a festett bohóc,
ami én vagyok,
krétafehér arcán könnyeivel,
szintén én vagyok.
Üresen fecseg a gong.
Csapongó fantáziám
lüktető hitem viszi tovább.
Nyomomban a múló ifjúság
tartja bennem a kéklő eget,
tornyozza a sötét felleget.
Száll a hinta fel s alá.
A manézsban csendben,
reszket a félelem,
nincs határa semminek.
Perceket veszít el
a tűnő idő, boldogságom felett.
A lelkem legmélyén
hol elmém kutat, öntudatlan
sírás ráz, de titkolom
a bohóccal együtt a porondon,
mert ez is én lettem.
Elhalkul minden, őrzöm eszméletem,
mert még vagyok neked, s létezem.

“Csapongás” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Kedves Ida!

    Szerettem cirkuszba járni. Jól szórakoztam, de a bohóc??? Őt mindig sajnáltam, nem is tudom miért? Gyermeki lelkeddel talán te jobban érezted.
    Örülök, hogy tetszett a versem.
    Szép jó éjszakát: Ica

  2. K[color=#006633]edves Ica!
    Az jutott eszembe versedről, hogy gyerekkoromban mindig megsirattam a bohócokat. Édesapám hiába mondta, hogy ők nevettetők, csak nevessek rajtuk, nem ment. Aztán már nem is vitt cirkuszba… Ez jutott eszembe a te könnyes bohócodról. Nagyon szép vers.
    Szeretettel
    Ida[/color]

  3. Kedves Icu!

    Nagyon jólesnek a dicsérő soraid.
    Örülök, hogy figyelemmel kíséred a verseimet.
    Szeretettel üdvözöllek: Ica
    Szép estét!:)

  4. Kedves Ica !
    Még sokáig csapongjon a fantáziád és ilyen szép versek szülessenek, gratulálok!
    Szeretettel: Rózsa

  5. Szerintem akad még abban a gong-szóban erő és tartalom. 🙂
    Eltűnődve haladtam soraid útján. Szeretettel. Éva

Szólj hozzá!