A tiltott fa vonzó, szép gyümölcsöt termett,
érte a parancsszót megszegte az ember.
Hallgatva a sátán csábító szavára,
mely halált hozott rá, s minden utódjára.
A jó és rossz között tévelyeg azóta,
hitetlenség által sűrűn szőtt hálója.
Örök élet titkát keresi, kutatja,
nem leli önmaga, Isten megmutatja.
Élet fáját küldve utána Krisztusban,
általa bűnösre égi áldást hullat.
Megtöretett teste, kiontatott vére,
megnyitja az utat Menny Éden Kertjébe.
Benne élhetünk már e földi létünkben,
halhatatlan lelkünk, halandó testünkben.
Föld porába tér majd mi onnan vétetett,
s fény honába száll az isteni lehelet.
(2013-07-20)
Kedves Ica!
Köszönöm gratulációdat.
Szeretettel: Rózsa
Drága Éva!
Öszinte öröm számomra, hogyáhitattal olvasod verseimet, köszönöm
Szeretettel írom és örömmel adom tovább. Rózsa
Kedves Rózsa!
Szép versedhez szeretettel gratulálok: Ica
Magam sem tudom, hogy miért olvaslak mindig olyan áhítattal, pedig…én nem igazán ezen az "ösvényen" járok. 🙂
Valószínűleg olyan erősen jön át a hited, hogy megbabonázol.;) Köszönöm Neked. Rámfér. Éva
Kedves Katalin!
Köszönöm gratulációdat. Örülök, hogy tetszik a versem.
Szeretettel: Rózsa