Lelkünk tisztaságban megőrzőtt kis része

Lelkünk tisztaságban megőrzőtt kis része

Lelkünk tisztaságban megőrzőtt kis része
Ami a végtelen, rég elfeledett
gyermekkor óta a mienk
Sokat hányódott, hajlítódott, rázódott
Az egyes létezések Őszeinek
Viharaiban
A Felnőtt-Ősz Bölcsességek
sors-meghatározó Szeleiben
És valahol, mélyen a Szívbe
zárva,
él,
lélegzik
ritmust ad
és álmodik

megjelent a Meditációk című kötetemben

“Lelkünk tisztaságban megőrzőtt kis része” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Marica!

    Örülök, hogy olvastad, és köszönöm szépen a hozzászólást. De azzal nem értek egyet, hogy bölccsé válni öreg fejjel késő; azt hiszem, sohasem késő. Eppenúgy, mint öregen is örülök, hogy mindig tudok újat tanulni.

    Szeretettel
    Márta

  2. Kedves Mártika!
    Jó lenne gyermeknek maradni. Van akinek sikerül.
    Őszülő fejjel bölcsnek lenni?
    Késő.
    Gratulálok!
    Marica

  3. Kedves Ica,
    úgy érzem, nemcsak szembeállítás. A korinthoszi levél a szeretetröl ugyan mintha azt mondaná, hogy az egészen felnött korunkra elveszítjük a gyermeket önmagunkban, de én azt hiszem, hogy nem. Mindig visszük magunkkal, s hat rajtunk.
    Szeretettel üdvözöllek, s örülök, hogy olvasol.
    Márta

  4. Kedves Márta!

    Úgy érzem a lélek gyermeki tisztaságát állítod szembe a felnőtt bölcsességgel.
    …mélyen a szívbe zárva.

    Szeretettel gratulálok: Ica

Szólj hozzá!