Esti csendben

Esti csendben

Selymes szárnyát rám borítja
szelíden a fény, mint az esti szél,
árnyékkal elvegyülni kész.
Harangszóval a felhőkre evez
áldott megfáradt áhítat.
Mélyről szakad fel egy sóhaj,
száll, mint a lebegő pitypang.
Álmok között mégis tombol,
árad az érzelem, hiába a pillanat
egy gyáván reszkető mosoly,
elhaló ima a teremtő előtt.
Naponta meghal e zsongásban
s újra éled a jelen szégyenében
meghurcolt tisztesség, éltető erő.

Esti csendben alázatra
szelídül a büszkeség.
Csöndes árkot mos arcomra
a fénytelen szürkeség.

“Esti csendben” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Kedves Ilona!
    Most láttam csak meg julius 23-i válasz soraid. Nagyon becsülendönek tartom a problémákat felvállaló, a szembeszéllel dacoló hozzáállást. A sor, amire most reagálni szeretnék, a következö: "Amit én előráncigálok a lelkem mélyéről, magam is megdöbbenek sokszor."
    Igy van. Valószínüleg mindenkivel. S ez nagyon fontos. Az is kell hozzá, hogy megéljük az öregkort, ne hajszolódjunk a munkából a halálba, maradjon egy kis idönk eltöprengeni az életen és önmagunkon. Azt hiszem, ebben hasonlóan gondolkodunk.
    Szeretettel üdvözöllek:
    Márta

  2. Kedves Ilona, viszonozva a látogatásod, találomra csak ide írok, de bármelyik versedre reagálhatnék…Nagyon szép az alkonyat leírása és a becsempészett társadalmi kritika…

    Üdvözlettel
    B.

  3. Az utolsó verszak felülübereli az amúgy is mindig jóleső esti csendet. Tetszett kedves Ilona! Szeretettel: gyöngy

  4. Nagyon szép gondolatok kaptak szárnyra ebben az esti csendben…
    Gratulálok, Judit

  5. Kedves Gyöngyi!

    Nagyon jólesnek kedves soraid. Az elmélyedt csendben előjön minden ami fájt vagy fáj.

    Szeretettel láttalak versemnél: Ica

  6. Kedves Márta!
    Különös az emberi lélek. Egyszer valahol azt olvastam, hogy a stílus az ember. Magamra nézve és a verseimre ügy érzem nem igaz. Amit én előráncigálok a lelkem mélyéről, magam is megdöbbenek sokszor. Alapból, ( azt hiszem írtam már valakinek ) egy optimista, lelkes rajongó, vidám, vagy inkább mindennek tudok örülni. Az élet kegyetlenül megtépázott, úgy látszik annak ellenére dacolok. Azért is!!!
    Nekem viszont a te írásaid tetszenek. Talán a különbözőségek miatt van a vonzódás. (f)
    Köszönöm a figyelmed.
    Szeretettel ölellek: Ica

  7. "Esti csendben alázatra
    szelídül a büszkeség.
    Csöndes árkot mos arcomra
    a fénytelen szürkeség."
    Nagyon szép kedves Ica!
    Szeretettel gratulálok! Rózsa

  8. Kedves Ilonka.
    Lelkemig futottak eltitkolt fájdalmaid amellyek lehetnének boldog fénysugár is az életben. Mennyi szorongás és mély titkol kín is rejlik a hallgatásban. Gratulálok szép versedhez, mely annyi fájdalmat takar annak ellenére, hogy tele van csodálatosan sok szépséges hasonlatokkal. Szeretettel Gyöngyi.

  9. Kedves Ilona!
    Szeretném én is leírni, hogy örülök, hogy egy kötetbe kerültünk; örülök, mert szeretem olvasni a verseid. Másmilyenek, mint ahogy én élem át a világot, s ahogy én próbálom "megfogni", de talán épp ezért is jó érzés.
    Szeretettel gratulálok,
    Márta

Szólj hozzá!