Néma döbbenet

Néma döbbenet

Csak hallgatunk és hallgatunk
összeér a némaságunk
vágyaink közben belülről
kifelé kitörni készülnek.

Te nem szólsz hozzám én is
konokul csendben vagyok
pedig tudjuk hogy a szívünk
csak a másikért dobog.

Ránk tört érthetetlenül
a néma fájó döbbenet
csak halkan zizzen valami
a végtelen ürességben.

Olyan vagyunk most ketten
mint a délibáb a távolban
mely a nagy melegben remeg
mintha a hideg rázná mindig.

A hallgatás egyre fájdalmasabb
rideg halottias a csend
némán egyre jobban
belopakodik a zsigereinkbe.

Mintha egy hétfejű sárkány
fagyot köpködné körénk
a konokságunkkal egyesülve
még jobban fagyasztani akar.

Én viszont kezdem érezni
enged a szorítás bennem
mintha egy szikra újra
melegíti a molekuláim.

Szívemben csendben fellobban
a szerelem lángja jobban,
nincs ettől szebb érzés hirtelen
mert kárpótol mindenért.

Szeretném átadni neked is a tűzet
mint a staféta futók a botot
remélve enged a konokságod
és égni fog a szerelem fáklya benned.

Megint egy ütemre ver a szívünk
egyszerre dobban és hagy ki
egymás nélkül mind ketten tudjuk
semmit nem ér a szerelem.

2013. 07. 23.

“Néma döbbenet” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Köszönöm Ica.
    Igen vannak hullámvölgyek szinte minden szerelemben Csak sokan nem akarják ezt felvállalni.
    AZIGAZI SZERELEM TUD A HOLTPONTRÓL IS ÚJRA ÉLEDNI NÉHA MÉG TISZTÁBBAN, FÉNYESEBBEN.

  2. Kedves Ili egyetértek Nem véletlen mondják könnyebb megszerezni, mint utánna megtartani. Minden nap munkálkodni kell érte.
    Köszönöm, hogy betértél hozzám:)

Szólj hozzá!