Fekete uszályt hordoz az este.
Éber reményekkel telve
csendben, vadászni indul a beste.
Puha bársony teste lesben.
– s megfagyott az árnyék –
Cérnavékony cincogása
a percnyi kalandot
nem élte túl – az egér -.
S lett a cica vacsorája.
“A cica” bejegyzéshez 14 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Köszönöm Erzsike.(f)
Szeretettel
Ica
Icuka!
Felvidított édes kis versed!(l)
Köszönöm kedves Judit!
Örömmel láttalak: Ica
Kedves Ida!
Köszönöm kedves soraidat. Ilyen is akad.:)
Szeretettel: Ica
Kedves vers…
Szeretettel gratulálok, Judit
[color=#006633]Kedves Ica!
Tetszik az este uszálya… olyankor igazi a lesben állás, s lám, nem lett kárba veszett idő… Jó volt tőled, egy kissé vidámabb témájú verset olvasni. Bár, az egér számára…?
Szeretettel
Ida[/color]
Természetesen a Te szájad íze szerint, hiszen…a Te "szülötted". 🙂
Én köszönöm kedves Clarisz!(f)
Szeretettel: Ica
életadta vers téma. Nekem bejött. Köszönöm:Clarisz
Kedves Éva!
A " vonszol " túl lassúnak tűnik a cicához képest.
Nem akartam az egeret megkínoztatni.
Köszönöm az észrevételed.
Üdvözöllek: Ica
A fekete uszály nagyon bejött. 🙂 (vonszol-lal még szemléletesebb volna) Sajnos utána egy picit "leült", de…kedves, aranyos pársoros. 🙂 Szeretettel. Éva
Kedves Ili!
Köszönöm kedves soraidat. (f):)
Köszönöm Lexikém! 😀
Icuskám…egér vége cica étke…gratulálok Lexirózsa