Itthon voltál

Itthon voltál

A te jöttödre vártunk, kisfiam,
szülinapot együtt ünnepelni.
Munkában voltál, időzavarban,
halasszuk el, szabad ennyit kérni?

Felfüggesztve tortasütés, minden;
az üzenet jött péntek délután.
Majd késő éjjel érkezett egy e-mail:
holnap otthon leszek, már dél után!

Mint nyári zápor, jöttél… s már futottál,
várt a munka, várt a sok felkérés.
Isten megáldott bőven talentummal,
hisz élni kell, s ez nem is lehet kérdés.

Eldöntöttem, csak azért sem sírok,
vágyva-vágytam olvasni verseket;
de rájöttem, belőlük mit sem bírok,
mert gondolataim ott szálltak veled.

Zokszó nélkül tértem nyugovóra;
arra ébredtem, hogy könnyem csorog.
Hogy „ nem sírok”, mégsem vált valóra,
szívem álmomban érted zokogott.

2013. június

“Itthon voltál” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. [color=#006633]Kedves Csaba!
    Természetesen nem bántottál meg. Ez a versem az, ami. Hangulat vers. Amikor késztetést érzek, olyankor írok. Tisztában vagyok vele, hogy nem mindegyik versem műremek, ó jaj, olyan nincs is. Sok gyengécske versnek, meg kell születnie, mire rámondhatom egyre, hogy no, ezzel már kicsit elégedett vagyok. Teljesen elégedett soha nem vagyok, olyan versem még nincs is, talán nem is lesz… Azért beküldöm a gyakorló verseimet is, hogy elmondjátok róla a véleményeteket, ahogyan most Te is tetted. Köszönöm szépen.
    Szeretettel!
    Ida

    Kedves Judit!
    Köszönöm együtt érző soraidat.
    Szeretettel! Ida[/color]

  2. Kedves Ida!
    Akinek van gyermeke az megérti a te érzéseidet. Talán ez az érzés az, ami kissé megzavarja a költőt és sok esetben patetikussá teszi verset. Meg kell mondjam – bár érzem a te szívszorító érzéseidet – a vers nem igazán sikerült olyanra, mint amilyenné válhatna, ha egy kis távolságból, kb. 3-4 hét múlva írnád. Bocsáss meg a kritikáért, de tőled ennél azért sokkal jobbat is olvastam már. Tudom az érzések hogyan befolyásolnak, hisz az én fiam és menyem is júniusban voltak itthon Új Zélandról. Írtam is egy csasztuskát, mikor elmentek, de két nap múlva elolvastam, aztán kitöröltem a gépből, mert túlságosan is szirupos, patetikusos és hát meg kell mondanom közhelyes is volt. Majd írok másikat, ha már lecsillapult az a szívszorító érzés, ami bennem munkál még most is.
    Remélem nem bántottalak meg.
    Szeretettel: Csaba

  3. [color=#006633]Kedves Éva!
    Kedves Ica!
    Kedves Clarisz!
    Kedves Rózsa!
    Kedves Viola!

    Köszönöm, hogy olvastátok a versem és szerető együttérzéseteket is szívből köszönöm.
    Sok-sok szeretettel (l)
    Ida[/color]

  4. Kedves Ida!
    Ismerem a várakozás érzését, a szülő sorsa a megértés. Rohanó életet él az ifjúság. Nagyon szép a versed, gratulálok!
    Szeretettel: Rózsa

  5. Kedves Ida..

    Sajnos ilyen az élet szaladni rohanni kell a megélhetéséért éPP EZÉRT IS MARADNAK ÜRESEK SZÉKEK EGY EGY CSALÁDI ÖSSZEJÖVETELRŐL. Baj akkor van már, ha úgyanazok a székek maradnak mindig üresen.
    eGY ANYA MEG NEM TEHET MÁST MINT AGGÓDVA, SZÍVÉBEN büszkeséggel VÁR A TALÁLKOZÓRA. .
    Szeretettel mélyen átszőtt versedhez gratulálok:Clarisz

Szólj hozzá!