A szív bulija
átjárja lényem valami furcsán
felőled jön a szerelmi hullám
édent szállítnak mind a vérkörök
amikor csókjaidba öltözök
ma éjszaka a szív bulija van
égve hagyjuk mellkasodban szavam
sejtek közt a tény örömöt számol
idilli igen lépked a szádból
bennem tevékeny boldogság matat
húsom bölcsőjén ringatod magad
bűbájaid bizseregve nyomnak
vonzása vagy férfi óhajomnak
bármerre ringat engem az élet
tündéri fényed szívemig éget
bőrömön érzem hőjét kezednek
minden percben csak téged szeretlek