Hangulat

Hangulat

Ma tenyerén hordoz az élet,
hangulatom pókhálóját
széttépte a jókedv.
Szívem már nem kínozom,
rózsát bontott színek
pompájában hordozom.
Fénybe öltözött a reggel,
maradt belőle egy szikra,
falánk árnya a pillanatnak.
Csordultig telt a csoda.
A rózsák lángba borítják
a holnapokat.

“Hangulat” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Ida!

    Vannak ilyen pillanatok, amikor a szépség lehelete megérint.
    Észre kell venni! Érzékenységünk rátalál minden rezdülésre.
    Köszönöm a jókívánságodat.
    Szeretettel(f) Ica

  2. [color=#006633]Sokszor elég egy nyíló rózsa ahhoz, hogy jókedvünk legyen. Gyönyörű hangulatot festettél verseddel, kedves Ica.
    Kívánom, hogy még sokáig hordozzon tenyerén az élet.(f)

    Szeretettel
    Ida[/color]

  3. Kedves Ica,
    csak csatlakozni tudok az elöttem szólóhoz, örülök ennek.
    Keress egy varázsdobozt — talán magadban? — s próbáld belezárni ezt az fényes-rózsás-idöt — hátha elövarázsolható lesz majd belöle.
    Szeretettel,
    Márta

Szólj hozzá!