Az idő megállíthatatlan
Tudom az időt nem lehet megállítani
de tiszta szívből meg tudnám tenném
annyi mindent másként cselekednék.
Ezernyi gondolat forog a fejemben
keresem a válaszokat a miértekre.
Bennünk élt a vágy a rajongás és a
szerelem mely oly szép volt reménykeltő
ami egyszerre hirtelen mint a vihar odalett
Annyiszor töprengtem csendben
gondolataimmal ez így miért történhetett.
Hullámokat lovagoltunk meg együtt
lelkünk a vihar után csendesült
egyszer már hiába lett csend a tengeren
lelkünket tovább mardosta valami belül
háttal léptünk ki a kis csónakunkból.
Pedig érzem a szívemben azt a részt
melyen csak te foglaltál helyet
körülötte nagy a csend és fájdalom
hisz elsodort az élet bennünket
messze mesze egymástól.
Már nem érzem a falak szorítását
szétrepedtek mélybe lehulltak tisztul
a kép az élet sok mindenre megtanított
valamit fiatal gőggel elrontottunk
valami szépet visszahozhatatlanul.
2013. 04. 06.
Az idő az, aminek sohasem fordul visszafelé a kereke…
Szép versedhez szeretettel gratulálok, Judit
Kedves Clarisz!
Az időt nem lehet visszahozni sem megállítani. De az emlékeinkben mindig ott lesznek. ( akár szép. akár jó )
Szeretettel olvastalak: Ica
Igen az időt nem lehet megállítani, mert az halad
a maga útján. Pedig olyan jó lenne legalább a nagyon szép perceket visszatartani. Csak úgy lehet, hogy az tovább élhet az emlékezetünkben.
kÖSZÖNÖM HOGY BETÉRTÉL HOZZÁM
Szép..igen ..mindig van valami amit nem tudunk vissza hozni. Gratulálok Lexirózsa