Fájdalom
Szívem szakad meg ha hallom nevedet
könnyeztem mindig ha láttam arcodat
egyformán szerettük mi a másikat
egyszerre vert akkor a szívünk
mégis elengedtük örökre egymást.
Külön-külön jártunk az utunkat
mással táncoltunk a fényben
lehet nagy hiba volt az akkor
önzők voltunk és makacsok.
Szembe kellett volna nézni
az igazsággal míg volt lehetőség
de külön hajóba ültünk a szél
ketté választotta a vitorlát így
külön világot teremtett számunkra.
Elvesztek örökre a közös érzelmek
hiába hallgatom a közös dalunk
mintha idegen hangon szólna
más az ütem pedig a szív érez.
Harcolok közben az emlékeimmel
szívemben fájdalom zakatol
mert valami szép elment lekéstük
a közös hajót, te egy távoli partról
integethetsz a csillagok közül.
2013. 04. 06.
Szomorúan szép versedhez szeretettel gratulálok, Judit
Kedves Clarisz!
Érzelemdús, szép a versed.
Gratulálok! Szeretettel: Rózsa
Látom mások is átéltékl ezeket a fájdalmas élethelyzetet.Az élet már csak ilyen nemcsak rózyákat ad, de töviskoszorúkat is. Köszönöm mindnyájatoknak, hogy olvastatok
Fájdalmas emlékeket elevenítettél fel a versedben.
Szeretettel gratulálok: Ica
Ismerem érzés-fáj ma már de késő..gratulálok,Lexirózsa
Hasonlókon mentem keresztül, ezért átéreztem soraidat.
Szeretettel. Éva