Este van.
Egy köteg rőzselángnál
melegszem.
Nesztelen, mezítelen csend
csorog a fákról csendesen.
Szökőkútként hull a harmat,
cseppjeiben visszazuhan
csillámló fénnyel a hajnal.
Nap uszályában az idő
köpönyege lángra kap.
A mindenható teremtő
tűzre dobja –
lángol a nyár,
a rőzseláng
lassan kialszik.
“Lángol a nyár” bejegyzéshez 15 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Nagyon szépen köszönöm neked a visszajelzésed kedves Zsuzsa.
Szeretettel láttalak nálam: Ica
"…cseppjeiben visszazuhan
csillámló fénnyel a hajnal…"
Drága Ilikém!
Gyönyörűt "festettél" megint elénk! szívből, szeretettel gratulálok és ölellek: Zsuzsa
Kedves Idám nagyon örülök!!!:)
Szeretettel ölellek: Ica
Kedves Clarisz!
Köszönöm dicsérő soraidat.
üdv. szeretettel: Ica
Köszönöm kedves Judit, hogy olvasod a verseimet.
Szeretettel: Ica
Kedves Rózsa!
Köszönöm szépen a gratulációdat.
Szeretettel: Ica
[color=#006633]Csodálatos képeidben gyönyörködtem, kedves Ica.
Szeretettel!
Ida[/color]
egy kedves, békét nyugalmat sugalló vers. Gratulálok
Szeretettel:Clarisz
Csendes melegedéssel indítod a versed, melynek végén már átsüt a nyár hevének hangulata…
Gratulálok, Judit
Kedves Ica!
Versed nagyon szép, gratulálok!
Szeretettel: Rózsa
Rendben, elfogadom. 🙂 A kifejezés eddig is igen bejött, önmagában.
Kedves Évi!
A mezítelen csend…amire nem akaszkodik semmiféle nesz.
Ha hallgatjuk a csendet, mindig van benne valami zavaró zümmögés.
Köszönöm a véleményed, aminek nagyon örülök.
Szeretettel láttalak a versemnél.
Üdvözöllek: Ica
Köszönöm kedves Eta, hogy olvastad a versem.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
A mezítelen csend nagyon tetszik, bár…végigfuttatva a csipjeimen…nem tudom, hogy milyen lehet. 😉 🙂 Képeid igen szemléletesek, különlegesek, agymunkára serkentőek. Szeretettel. Éva
Szép, lírai költemény.
Gratulálok! Eta.