Elhagytak az álmok

Megosztás
 | Nyomtatás | 9 hozzászólás | 783 megtekintés | Kategória: Beküldött versek| Szerző:

Elhagytak az álmok

Polipkarjaival álmokat
kerget a végtelen.
Nem tudom merre tart.
Cafatokban rongyolódik
a nyugtalan némaság
– az álmok alagútján –
tengermély lábnyom gázol.
Hínár szorít el
boldog perceket.
Súlytalan mélyzöld moszatok lebegnek,
kagylók zárulnak a semmire.
Csábítón nyújtózik az elérhetetlen.
Papírhajó vacog a felszínen.

“Elhagytak az álmok” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  4. [u][/u]Kedves Lexirózs!

    Köszönöm a gratulációdat. Szeretettel: Ica

    [u][/u]Kedves rózsám!

    Remélem visszatérnek, mert álmok nélkül lehet, de nem érdemes.
    Szeretettel üdvözöllek: Ica

    [u][/u] Kedves Zsuzsa!

    Köszönöm szépen az olvasást.
    Üdv: Ica

    [u]Kedves Katalin!

    Nagyon örülök, hogy tetszett a versem.
    Szeretettel: Ica

    [u][/u] Kedves Idám!

    Köszönöm a h.szólásod, amelyben mindig érzem a szereteted, és a bátorítást.
    Szeretettel látlak mindig: Ica

    [u][/u]Kedves Judit!

    Köszönöm a gratulációdat, szeretettel: Ica

  6. [color=#006633]Kedves Ica!
    Talán mégsem. Amíg ilyen csodálatos metaforákba bújtatva írsz róla, addig nem hagynak el az álmok… Írj még sok ilyet nekünk, hogy ne szorítsa el hínár a boldog perceket. (hogy a Te szavaiddal éljek) Gratulálok szeretettel!
    Ida[/color]

Szólj hozzá!