Ő A HÁZ KINCSE. NAGY ÜDV!
(Ji King – Változások Könyve)
Örömöm aranyeső virága;
hajad bondor szála
záporozik szájam
termékeny talajára.
Sétálsz ujjaim hegyéig,
én kézfejeden vissza,
majd lassan előre
az életvonal-árkon;
örökké hazaérkezésedet várom,
fulladjak bele hónaljad
erdőillatába,
táncolok ájult arcod avartüzében
– hasáb-szív,
kályha -,
simogatom melledet, hátad;
forró mámor vagyok,
ahogy nyakadba csókolom
mélyülő szuszogásod.
Neked létezem itt –
álomhitt csípőd labda,
bársony takaróban telihold,
ágyamban játszunk
fároszi magányával…