Elég
Ülök a csendben,
A nagy nincsben,
Magamból nézek ki,
Homályos a lencse,
A ködös este,
Becsúszott a csendbe.
Várom a kincset,
A megígértet.
A kakukkos idő
Elrohant mellettem,
Utána szólok – a mindenit!
Enyém a múlt,
Ami elmúlt,
A jelenben vagyok úr.
Jön más – aki kitúr
A nagy nincsből?
Elég a sok bölcsből,
Felállok székemből,
Elég az ígért kincsből!
Kedves Éva, Lexirózsa és Katalin!
Nagyon jól esik, hogy tetszik versem tartalma.
Éva kedves!
megpróbálom 😉
Szeretettel öllellek benneteket, Etel
Etelka ..így igaz elég az ígéretekből..Lexirózsa
Itt is elég vegyesek a szóvégi rímpárok. 🙂 Alig van következetesség. Pedig nagyon tetszik a tartalom, a gondolat. Hogy ne várjuk a sült galambot a székünkben pihenve és a volt-on rágódva, hanem legyünk urak a magunk portáján. 😉
Őszinte szeretettel jártam itt és szívesen olvasnám az átgondoltabb verziót. Ölellek. Éva