Jöjj ne félj szeretni

Jöjj ne félj szeretni

Lelkeddel szeress ennyi a vágyam
jöjj bújj hozzám bátran kedvesem
ne enged fázni soha sem a szívemet
melegítsen mindig az önzetlen szeretet.

Olyan jó volt ma reggel felébredni
egy békés csendes éjszaka után
mert a fénylő csillagok azt súgták
végleg ide érkezel, itt lesz otthonod.

Szívem epedve várja azt mikor
itt maradsz végleg velem örökre
akarlak érezni minden pillanatban
arcodat simogatva lelkedbe nézni.

Szemed ragyogása nekem az élet
kedves szavaidról nem is beszélve
drágább vagy nekem a drága kincsnél
rikító fény vagy egy vezérlő csillag.

Örökké akarom megélni a perceket
mely a közös élethez visz bennünket
jöhet kegyetlen tél vagy forró nyár
a mi szeretetünk nem lesz kevesebb.

A hervadó rózsa is életre kel gyorsan
ha éltető vízzel érintkezik a gyökere
tápláljuk mi is egymást mindig féltő
kiirthatatlan boldog szerelemmel.

Adjunk fel egymásért mindent úgy
hogy tudjunk mindig engedni is ha kell
éljünk csendben együtt szeretetben
még nagyon sokáig az örökkévalóságig.

Gyere hát kedves hozzám ne tétovázz
ne félj semmitől védlek majd mindentől
szerető óvó kezem forrón átölel simogat
de ha kel erős acélként tartóoszlopod lesz.

Nagyon szeretlek ezt érezned kell
nem ígérek neked drága kincseket
csak helyette a szerető szívemet
cserébe tőled is ennyit igényelek.

Ha már te szíved is így érez felém
nincs káosz mely félreérthető
a két szív is tiszta szeretettel telt
szabad utat kaphat az igaz szerelem.

Az én szerelmem tied lesz örökre
nem hal velem síron túl is veled marad
egyedül szereteted nélkül üres vagyok
mint a kiszáradt sós tengerszemek.

2013. 04. 15

“Jöjj ne félj szeretni” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves Clarisz!

    Nagyon szép – a sírig tartó egymás iránti szeretetről szóló – versed nekem is igen tetszett!

    Szeretettel olvastalak: Zsuzsa
    |)

Szólj hozzá!