Távozó nyár enyhe fuvallata,
fák lombját selymesen ringatja.
Együtt rezdül szinte minden levél,
fényárban úszva, tangót lejtvén.
Most néha-néha halk zizzenéssel,
lehull egy, könnyed lebegéssel.
Mélán az elmúlásról regél,
szárnyra kapja majd a lenge szél.
Mi elsodorja nyár forró hevét,
s fuvolázva őszi dalt zenél.
Színesre festett ruhát ölt a táj,
lopva a halál angyala jár.
(2010-08-27)
Kedves Rózsa!
Igen korán színesbe öltözik az idén a táj, vagy inkább barnás-szürkébe, ami igen nagyon hasonlít az elmúlásra, a halálra.
A nagy szárazságban és hőségben már most, augusztus közepe táján szárazan zizegnek a kukoricák levelei, és már hiába jön eső, nem tud kifejlődni a termés.
Már megint elkezdhetünk reménykedni, hogy jövőre talán jobb lesz! És tesszük ezt már jó néhány éve!
Versed nagyon szép, szeretettel olvastalak: Zsuzsa
|)
Kedves Rózsa!
Gratulálok szép versedhez.
Szeretettel:Zsuzsa
Kedves Rózsa!
Gratulálok szép nyári versedhez!
Szeretettel:Margit
Drága Rózsám!
Nagyon lágyan ívelő szép versedhez szeretettel gratulálok: Zsuzsa
Édes Rózsám…csodás..gratulálok. Lexirózsa
Kedves Rózsa!
Nagyon szép lett ez versed, ami felidézi a nyár elmúlását.
Szeretettel gratulálok: Ica