Szárnyatlanul
Szárnyatlan vergődő, megtépett sas lettem,
szivárványod hajolt át egykor felettem,
színeidben büszke madárként szálltam,
varázsod oltárán fényköntössé váltam.
Lobog még bennem az „Úrfelmutatás”
főhajtó imáimban elvész a hallgatás,
ostyád fehérsége harsog nyelvemen,
tedeum, zsoltár, angyalszárny-eleven.
Köntösöd szegélyén némán térdelek,
tömjén áztatta gyertyafény láng-hitek,
áhított bűnbocsánat, vezeklés, hogy ha kell,
vergődő magam máglyáján égeke el,
szárnyatlan lélekkel, térdelve, egyedül,
hitedben fürödve mélyen legbelül.
Szárnyaim nélkül sajgó-bús áldozás,
kárhozat, vagy egedben feloldozás.
Lászlóm kedves ..sajnos tudom-tapasztalom. Kérlek fel a fejjel…én mondom ezt ugye muris vagyok. ? Írd ki magadból-lesz aki megérti….Szeretettel Rózsád…(f)
Kedves László!
Zsoltár-gyújteményed ismét egy meghatóan szép darabját olvashattam, és mit is lehetne hozzáfűzni igazából mást, mint megköszönni, hogy megosztottad velünk.
Csodálattal olvasom mindig verseid és bevallom, engem lenyűgöznek. Én nem tudok igazán értékes hozzászólásokat írni, mindig csak az érzésből fakadó észrevételeimet esetleg lejegyzni, ha időm engedi, de a Te alkotásaidban (persze még másokéban is) különleges érzés elmerülni.
Ui.: Ha egy apró észrevételt megengedsz tennem (mert mindig hangsúlyosan olvasok magamban verseket), kérlek olvasd el az alábbi sort:
"vergődő magam máglyáján égeke el,"
Az "égeke" szóra gondolok.
Mindig tisztelettel és szeretettel: gyöngy
Rózsám!
🙁 Van az úgy, hogy az embert mellbe vágja az élet.
titus56
(f)Kedves Lászlóm…valami fáj…változás? Csalódás?? Bocsánat kérő ima a versed-számomra. Lehet,hogy tévedek. De így érzem…Szeretettel olvastalak mint mindig…Rózsád (f)
Kedves Katalin.
😉 Most, hogy már ismerem irodalmi múltadat a riport alapján, a sárga irigység önt el minden alkalommal, ha felbukkansz.:) Komolyra fordítva a szót, köszönöm, hogy "felszárnyaztál"
titus56:D
Kedves Ica!
Nem kis igazságot fedeztél fel. Köszönöm.
titus56
Mint egy ima!
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Viola!
A verselés "szárnyai" és az érzelemvilág "szárnyai" ezúttal kicsit kettéváltak, bár tudom, hogy nem értelmezted félre a mondandót. Köszönöm soraid.
titus56
Kedves László!
Nagyon tetszik a versed. Azért úgy gondolom, hogy "Szárnyatlanul", ilyen vers nem születhetett volna meg.
Kívánok további szárnyalást mindannyiunk örömére.
Szeretettel gratulálok: Viola