Violaszín kulccsal nyitja
az éj kapuját a hajnal,
a felcsippentett fátyolból
kikandikál az őszi mélabú.
Enyhébb a napfény, hasztalan hull
a fákról az ölelkező levél,
nem írta meg még végrendeletét.
Az őszi lehelet,
mint keselyű köröz
a bujaság fölött,
Még itt a nyár,
naponta feláldozza magát,
mint illattalan virág
kalandor szirmait.
“Még itt a nyár” bejegyzéshez 7 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Lexikém!
Örültem neked. Köszönöm a véleményedet.
Szeretettel: Ica
Kedves Rózsám!
Köszönöm a gratulációdat. Megtisztelsz.
Szeretettel: Ica
Kedves Katalin!
Örülök, hogy tetszik a versem és hogy olvasol.
Szeretettel: Ica
Édes Icuskám..nagyon tetszett kedves versed…Lexirózsa
Kedves Ica!
Nagyon szépek a hasonlataid, szép vers.
Gratulálok! Szeretettel: Rózsa
Köszönöm szépen kedves Éva.
Szeretettel láttalak: Ica
Szeretettel olvastalak. 🙂 Éva