A dal
Altatót dúdol a szürke ég.
El ne hidd! – álmokból volt elég…
Ha az éj komoran rád terül,
figyelmed világljon legbelül.
Csend-szirmok ölében szunnyadón,
őrzöd a múltadat egy hajón.
Zátonyra futás ma elkerül,
fohászkodsz, és a dal csendesül.
Oson az életed, reszketeg:
most vagyok, holnap már nem leszek.
Szeplőtlen lényeged felhevül,
s halálod jobblétre szenderül.
Kedves Csaba!
Örülök, hogy itt jártál és megírtad a gondolataidat, így már legalább hárman látjuk ugyanúgy, hogy az első kettő versszak csak amolyan jobbra-balra ringatózás. Nem felesleges, mert akkor nem írtam volna meg, de elég tingli-tangli lett:) Kellenek ezek az észrevételek, köszönöm szépen!
Kedves Csilla!
Egyet kell értenem Titussal, mert a vers a végén vált igazi verssé. Lehet, hogy nem is kell az első két versszak. Az utolsó önállóan is többet mond, mond mint a három együtt. Az utolsó azonban olyan, mint azt Laurens írta; tiszta, sallangmentes, szép és kifejező.
Nekem tetszett.
Szeretettel: Csaba
Köszönöm, kedves Miklós!
Soraidat olvasva, szerencsésnek érzem magam. 🙂
"Oson az életed, reszketeg:
most vagyok, holnap már nem leszek."
—
Minden versben van egy strófa, netán egy vagy két sor, ami megragadja az olvasó szívét lelkét. Ennek többnyire az az oka, hogy mindenki számár megélhető és átérezhető üzenete van. Butaság azt hinni, hogy egy vers az elejétől a végéig csak zseniális lehet. Ilyen egyszerűen nincs. Szerencsés az a vers és költő, aki képes pár olyan sort alkotni életében ami fészket rak az emberek lelkében és elméjében.ű
Te itt és most, megalkottad ezeket a tiszta pillanatokat, sallangmentesen.
Köszönet érte!
/ Miklós /
Kedves Rózsa, Veronika, örülök, hogy erre jártatok; köszönöm a figyelmet, kedves Ica!
Kedves Titus, úgy érzem én is, hogy egy kicsit a sorokon kívül felejtettem magam, félig szándékos csak, ezért el is neveztem agy-versnek. Igyekezni fogok…:) főleg, ha ilyen becses olvasóim vannak.
Köszönöm a bátorítást, és a megelőlegezett bizalmat.
🙂
kicsikovakell, a jelenléted megtisztelő! 🙂
"Élet, az adósod vagyok születésem óta,
Az adósod leszek akkor is, ha lecseng e nóta…"
😉
Nagyon tetszik! Köszönöm! Megjegyzem – saját vélemény – a búnak és ridegségnek is megvan a helye a rendszerben, mert az tartja az egyensúlyt azzal a rettentően favorizált pozitív divat treddel amit "Bíí pozitív olvéjsz"-ként ismerünk.;)Szerintem szerintem szerintem.. Jó írás ez!
Kedves Alfonzina!
Tetszik a versed. Szeretettel gratulálok: Ica
Alfonzina Kedves!
Az utolsó versszak maradéktalanul tetszik, abban benne vagy, az első kettő bizony kicsit "hidegre" sikerült, olyan, mint ha a végére szállt volna meg az ihlet. Tudsz ennél jobbat szerintem.
titus56
Kedves Alfonzia ..gratulálok versedhez Lexirózsa