Én Uram, én Istenem!

Én Uram, én Istenem!

Áldalak Téged én, Uram, én, Istenem,
hozzád száll imám, ha a hajnal dereng
Oszlik az éjszaka sűrű sötétsége,
Fenséges Lényed a szívem reménysége.

A Te öltözeted fény, világosság,
vizeken építed égi szép palotád.
Felhőid szekerén, s a szelek szárnyán jársz,
szolgáiddá tetted tüzek lobogását.

Általad e világ annyi sok szépsége,
földünk drága kincse, vagyona értéke.
Te adod értelmét, célját az életnek,
hogy utat mutasson, elküldted követed.

Csodákkal, tettekkel világított jelként,
némáknak nyitotta ajkát, s vakok szemét.
De előtte zárult az emberek szíve,
látók vakká lettek s oly kevesen híve.

Mégis Ő a győztes ellen erők felett,
Önként adta magát, s mi lelkünk üdve lett.
Mindenek királya Ő földön és égen,
legyen övé hála, s örökké dicséret.

(2013-09-02)

“Én Uram, én Istenem!” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Katalin!
    Örülök. hogy tetszik a versem, köszönöm gratulációdat.
    Szeretettel: Rózsa

  2. Jöttem kicsit "meríteni", ahogy javasoltad. 🙂
    Szeretettel olvastalak most is, drága Rózsa.

Szólj hozzá!