Gyöngyvirág

Gyöngyvirág

Gyöngyvirág a gyöngyök gyöngye,
Kiskertjeinknek öröme,
Szívem szakad, úgy sajnálom,
Ahogy mélységből, kiásom.

Szaporák a gyökerei,
Lehetetlen, kiirtani,
Sok az ily, évelő virág,
Gyönyörű, tőlük a világ.

Több munkát ad a kertésznek,
De fájdalmat, a lelkének,
Mert mind, Isten teremtménye,
Áldott Természet, szépsége.

Mi meg önként rendelkezünk,
Akaratunk szerint döntünk,
Mutogatjuk nagyságunkat,
Lehengerlő, uralmunkat!

Hogy lenne jó, már nem tudjuk?
Vakvágányon, magunk hajtjuk,
Óhajom, ha teljesülne:
Gyöngyvirág lenni, szeretne!

Budapest, 2013. szeptember 6.

“Gyöngyvirág” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Lexike és Judit!
    Köszönöm a látogatást és kedves szavaitokat.
    Szeretettel gondolok Rátok: Viola (f)

Szólj hozzá!