Nyűtt vászon

Összes megtekintés: 491 

Nyűtt vászon

Ronggyá nyűtt vásznat
szaggat az őszi szél,
valaha festményt
rajzolt rá egy tétova kéz.
Színes volt a kép,
önmagában pompázott,
de keretet ez a vászon
sohasem kaphatott.

Most mégis dacolnak
rojtjai, mikor földet ér,
hisz\’ foszlányaiban
őrzi még ezernyi színét.

Ha vad szelek
szellőkké szelídülnek,
bojtjai szertelenül
messzire repülnek
szállva fellegmagasig,
kúsznak lebegve,
s fakult színekkel is
a képet újra festik.

Akkor nem dacolnak
e vászon foszlányai,
selymében rajzolódnak
a festmény vonalai.

Ám újra támad
a söprő szélroham,
mindent cibál,
s úttalan rohan.
Dühödten sodor
egy vásznat, képtelen,
mit talán az idő
egyszer átölel.

Színei addig még
hányszor felsejlenek,
palettán e vászon lesz,
a retusált képpel.

“Nyűtt vászon” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!