Itt szeptember az ősz szele fújja,
elhervadt virággal hervadunk el újra.
Mi is érezzünk mi volt, eltemetik a levelek,
fájdalmukra a dér szép lassan lepereg.
Hogy mit hoz a hűvös szél nem tudjuk még,
de szívünk mindig jobbat remél.
Barnába, sárgába öltözik a táj, lelkünk dideregve vár,
már az éjszaka is más, semmi nem ugyan az már.