Nyár után

Nyár után

Nyár után az ősz hűvös szele kél,
borzolja dérbe simult hajadat.
Fa lombja ritkul, zizzen a levél,
idő vasfoga csontodba harap.

Bárányfelhők bordázta az égbolt,
közöttük halovány fényfolt a nap.
Tovatűnik mindaz, mi oly szép volt,
rá a tél hófehér leplet havaz.

Ne félj, az élet itt véget nem ér!
A természet csak álmát alussza.
Új tavaszban eljön az ébredés,
ismét évszakok körútját futja.

Remélj, mert te embernek születtél!
Lét halhatatlan magja él benned.
Keresd utad, amelyre küldettél,
rajta mennyei kincsed megleled.

(2013-09-16)

“Nyár után” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Drága Éva!
    Még bizonyára jön is egy kis majdnem nyár. Köszönöm kedves véleményedet.
    Szeretettel: Rózsa

  2. Kedves Veronika!
    Köszönöm, hogy tetszik a versem.
    Szeretettel: Rózsa

  3. Kicsit megborzongtam ettől a téli tájtól. 🙂 Én még egy kicsinyke nyarat szeretnék…ám szeretettel és figyelemmel olvastam versedet, melyből most sem maradhatott ki felemelő, áldásos hited….ami gondolataidat még magasabbra emeli. Éva

  4. Kedves Lexirózsám!
    Talán még odébb van. Köszönöm kedves véleményed.
    Szeretettel: Rózsa

  5. Kedves László!
    Köszönöm látogatásod. A kritikát hálásan fogadom, igaz és javítom a saját példányom.
    Üdvözlettel: Rózsa

  6. Kedves Viola!
    Még talán remélhetünk egy kis indián nyarat. Hiszem, hogy aki keres az talál.
    Szeretettel: Rózsa

  7. Édes Rózsám..szép kép szép vers..de fázom ha rágondolok a télre…Szeretettel Lexirózsa

  8. Kedves Rózsa!

    A képen látható nagy hóban bizony nehezebb a járás, ezért néhol megdöccennek azok a sorvégek. Alig aprócska változtatásokkal kellemesebben hatna, pl-persze csak kotnyeleskedek- a "benned" szót ha tebenned-re cserélnéd szebben összezengene a "megleled" sorvéggel.

    titus56

  9. Kedves Rózsa!

    Bizony így van, itt a hűvös ősz. Szép ez a kép, de megborzongtam tőle. Tetszik a versed. Reméljük, az út végén, tényleg megtaláljuk a kincset.

    Szeretettel: Viola (f)

Szólj hozzá!