Tovább az úton

Összes megtekintés: 1,043 

Tovább az úton

Hidd el nekem, mit sem számít
megélt évek hosszú sora,
elül annak keserve, bár
nyomokat hagy sara, pora.
Múltad telve emlékekkel,
fájóval, mely szívedbe tép,
ne hagyd magad, szórd ki mindet,
az maradjon csak, ami szép!
Hisz’ sors útja így is nehéz,
lábad gyengül, erőd fogytán,
hiába már a vágyódás
egy boldogabb élet után.
Legyen lelked pihekönnyű
elérve az út végére,
akkor lelsz, ha el kell menned,
erős hittel, szép békére.

“Tovább az úton” bejegyzéshez 17 hozzászólás

  1. Kedves Judit!

    búcsúnak is beillő leveledben sok optimizmusra biztató tanácsot küldtél. Amíg az ember egészséges, és a fájdalmak nem veszik el érdeklődését, örömét, talán be lehet tartani egyet-kettőt. Akár én is írhattam volna hasonlókat, de már elfogyott a lelki békém

    szeretettel köszöntelek Sarolta(f)

  2. Kedves Judit!

    Versed tele van jó tanáccsal, de ki tudja ezt betartani? Az út vége felé, már egyre nehezebben cipeljük a terheket.
    Tetszik a versed.
    Szeretettel: Viola (f)

Szólj hozzá!