A holnap

Összes megtekintés: 683 

A holnap

Repülni hívtak a szelek
mikor a bús ősznek már korhadás dalolt
érett gyümölcsként hullott elém a ma
az ébredés édes napja volt.

Poros polcon szendergő emlékek
sorra itták a szél üde szavát,
felfedve titkos vágyukat rendre
fénnyel becézték a piciny szobát.

Ablakról csurgó siralmas szavak
fej hajtva kullogtak, a vég közel,
helyükre álom hímezte gyolcs kerül
s mámorba mártott új nap jön el.

2013-09-19

“A holnap” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Titus56!

    Hozzászólásod végtelenül kedves, köszönöm, nem is számítottam ilyen szép elismerésre. Egyébként a születését többek között a Te tegnapi versed is ihlette.
    Szeretettel, Gabi

  2. Drága Viola!

    Nekem is jó újra itt lenni, most érzem mennyire hiányoztatok!
    Köszönöm kedves szavaidat, és csodaszép napot kívánok!

    Szeretettel, Gabi

  3. Kedves Gabriella!

    Igazán magával ragadó, lélek-kristályokat felcsillantó vers. Tovább zeng az emberben, mint csendek függönyén a harangszó.

    titus56

  4. Kedves Gabi!

    De örülök, hogy itt látlak! Hiányoztál! Remélem, bírod az egyre több munkát, melyet csupa mosollyal látsz el.
    A versed tetszik, örömmel olvastam.

    Szeretettel gondolok Rád: Viola (f)(l)(f)

Szólj hozzá!