Összes megtekintés: 683
Repülni hívtak a szelek
mikor a bús ősznek már korhadás dalolt
érett gyümölcsként hullott elém a ma
az ébredés édes napja volt.
Poros polcon szendergő emlékek
sorra itták a szél üde szavát,
felfedve titkos vágyukat rendre
fénnyel becézték a piciny szobát.
Ablakról csurgó siralmas szavak
fej hajtva kullogtak, a vég közel,
helyükre álom hímezte gyolcs kerül
s mámorba mártott új nap jön el.
2013-09-19
Kedves Alfonzina, Ronika, Gyöngy és Éva!
Nagyon köszönöm látogatásotokat, nagy örömmel olvastam hozzászólásotokat!
Szeretettel, Gabi
Jó volt elmerengni (az én olvasatomban) optimista hangzású verseden. 🙂 Szeretettel voltam nálad. Ölellek. Éva
Csodálatosan szép és reményteli vers. Öröm volt olvasni!!!:)
Gyönyörű vers!
Gratulálok:)
Kedves Titus56!
Hozzászólásod végtelenül kedves, köszönöm, nem is számítottam ilyen szép elismerésre. Egyébként a születését többek között a Te tegnapi versed is ihlette.
Szeretettel, Gabi
Drága Viola!
Nekem is jó újra itt lenni, most érzem mennyire hiányoztatok!
Köszönöm kedves szavaidat, és csodaszép napot kívánok!
Szeretettel, Gabi
Kedves Gabriella!
Igazán magával ragadó, lélek-kristályokat felcsillantó vers. Tovább zeng az emberben, mint csendek függönyén a harangszó.
titus56
Kedves Gabi!
De örülök, hogy itt látlak! Hiányoztál! Remélem, bírod az egyre több munkát, melyet csupa mosollyal látsz el.
A versed tetszik, örömmel olvastam.
Szeretettel gondolok Rád: Viola (f)(l)(f)