Káprázat
Borús égen patyolattá
sápadtak az őszi fények.
Nézd, hogy foszlik káprázattá
léte a tűnő időnek!
Magam vagyok, falnak dőlve,
szívdobbanásnyi csendben, én.
Űzött elmém szívem őre,
pupillám éles szögletén.
Halk kacaj zúg lomb alatti
roppanó ágak sóhaján,
ottfelejtett emlék őrzi
halkuló lépted is, talán.
Selymes lélek-suhanásod
bolyong bennem és elragad,
idéz egy rég letűnt világot.
Valaki jár a fák alatt.
Beleborzong a kósza szél,
sietve rejteket kutat,
s a fal melletti út kövén
gyökeret ver a pillanat.
Köszönöm, kedves Ica!
Elismerésem! Nagyon szép vers az őszi hangulatról és az elmúlásról.
Szeretettel: Ica
Köszönöm a látogatást itt is, Csaba. Kérdésedre: úgy tapasztalom, a természet hatással van ránk, és sajnos fordítva is már, de ezt a verset nem kötném feltétlenül az őszhöz, (egész évben tudok ilyet írni :))) azt hiszem, ez a dekadencia, ahogy írod, lélek-hangolástól függ, úgy gondolom, mindenkinek van egy alaprezgése, amivel érkezett. Nálam pl. alapakkord a moll, és szeretem ezt a hangzást, de néha azért átállítgatom…:) Egyébként a "legdekadensebb dekadens", Verlaine verseit is kedvelem, jó volt a példád, és fordítóit is – az általad említett Őszi chanson fordítóját szintúgy.
János és Katalinka, köszönöm, hogy itt jártatok!
Kedves Csilla!
Milyen érdekes, hogy az ősz minden érzékeny lélekből az elmúlást és a dolgok végességének érzését váltja ki. Már többször töprengtem azon, hogy ez vajon a természet elmúlásával van-e összefüggésben vagy más, egyéb érzés váltja ki ezt a melankóliát. Verlaine óta az ősz egy kicsit dekadens hangulatot áraszt.
Versedben nagyon megfogott az ősz és a múlt emlékeinek összekapcsolása: "…Selymes lélek-suhanásod bolyong bennem és elragad…". A befejezés ismét a jelen állandóságára utal "…gyökeret ver a pillanat…".
Nagyon szép és mély gondolatokat sugároz versed.
Gratulálok!
Szeretettel: Csaba
…jó vers!
János
Köszönöm szépen, András! Örülök, hogy vendégem voltál 🙂
Remek hangulatú, plasztikusan megírt versedhez szeretettel gratulálok!
Üdv, András
Köszönöm szépen, kedves Judit!
🙂
Csak gratulálni tudok, Judit
Örülök, Zsike, hogy bekukkantottál:)
Nem kell így dícsérni, mert még elbízom magam … :-))
Gyönyörű vers! Nagyon finom, és érzékletes.Örülök, hogy ide is bekukkantottam. 🙂
Nagy gratulációm, kedves Csilla.
Öllelek:Zsike 🙂
😀 Köszönöm az újabb hozzászólásokat! A mjúzikot, a számomra új és ismeretlen kommentelőt, és a sózást is! 😀
Ha ezek után valaki azt mondja, hogy Alfonzína senki, akkor ledarálom és behintem sóval az illetőt. 🙂
Káprázatos! 😮
/ Miklós /
Nagyon szép, tényleg. Nagyon tetszik!
Alfonzina drága! – ez tényleg kárázat-os!!! Nem tudnék kiemelni sem belőle, mert az egészet ki kellene vastagítani akkor.
Gyönyörű!
Ölellek szeretettel: gyöngy:)
Köszönöm szépen, igyekeztem 🙂
Ritkán írsz de az remek..gratulálok Lexirózsa
Alfonzina kedves!
A képek, a hangulat mind, mind úgy rezdül a sorokban, hogy oda sem kell figyelni belopakszik az ember lelkébe. igazi gyöngyszem.
titus56