Remény
A földön sok a tövis
de a nyíló rózsa tő is
színtelen lett minden
egyszerre körülöttem
igyekszem szívem
teljesen nyitva tartani.
Ami megmaradt a nyárból
igyekszem mindent
gyorsan magamra szedni
elraktározni fényt illatot
a még megmaradt
életszakaszomra.
Most egyedül vagyok
csak a szél leng körül
fülembe halkan súg
csak úgy vigasztal
árnyékot vet rám
a jövőtől való félelem.
A remény él bennem
az nem hagy el soha engem
jól tudom és érzem
a szívem nem csal soha
a gidres-gödrös út végén
te vársz rám Jézusom.
2013. 09.01
Köszönöm Judit, hogy erre jártál. Igen a remény és az akarat sokat segít. Klarisz
A remény fontos, a remény továbbsegít…
Szép versedhez szeretettel gratulálok, Judit