FELHŐK ROMÁNCA

FELHŐK ROMÁNCA

Pufi hassal pöffeszkedő felhők,
azt hiszik az ő országuk eljött.
Beborítják sötéttel a tájat,
Elfelejtetik a testi vágyat.
A szelídebbje szebb napokat hordoz,
bodorodik, imát küld a holdhoz,
de mikor a napsugár befonja,
ő lészen a leghívebb bolondja.
Mert felismerni véli kóbor lelkét,
esőt hozó hűséges szerelmét.
Permetétől ujjá éled minden…
Bánat nélkül bárányfelhő nincsen.

Eger,2013.július 27.

“FELHŐK ROMÁNCA” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Tartalmában és formájában is igen kedvemre volt versed. 🙂 Szeretettel. Éva

Szólj hozzá!