A JÉGVIRÁG…

A JÉGVIRÁG…

A jégvirág sohasem hervad el,
csak lassan, mint egy sóhaj
megadja magát.
Sápad, gyöngyözik, és finoman
Elapad könnyezve,
míg újra átvirrasztasz
egy kínzó éjszakát.
Közben rádöbbensz,
hogy nincs értelme búnak,
mindig jön új tavasz,
még szebb kikelet.
Megvívtam már kínzó
lelki háborúmat,
nem bánt az,
ha pár ember kinevet.
Én csak mosolygok,
mintha nem érteném,
min is derül
oly pimaszul a másik.
Tudom, hogy vagy,
és egyszer elérlek én.
Lelkem veled örök
mécsesként világít.

Eger,2013-09-21.

“A JÉGVIRÁG…” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. De igen, elhervad, ha jő a tavasz…
    Szép kikeletet kívánok, Judit

Szólj hozzá!