Ősz
Az autók elütik a szélben hömpölygő faleveleket,
Ágról szakadt áldozatok vagyunk mi mindketten;
Apró, cserépszerű darabokra esik a világ,
Csak nyomjad meg a pedált – sárgul már, törik már.
“Ősz” bejegyzéshez 4 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Kedves Ica!
Nohát, köszönöm szépen (A Tóth Árpád-hasonlatot még inkább.)
Üdv.: Dorcsi
Kedves Dorottya!
Elgondolkodtató a mondanivalód. Egyszerűségében hömpölyög, lélektől lélekig.
Gratulálok: Ica
Kedves titus56!
Köszönöm szépen a kedves szavakat!
Kedves Saint-Germain!
Észrevetted azt, ami a szándékom volt: úgy éreztem, egy ilyen "több síkon élő" vershez valamilyen nagyon egyszerű (persze, jó értelemben) cím illik, és valóban, a számításom "bejött". A közhelyes cím mtegtévesztő lehet. Köszönöm szépen!:)
Kedves Dorottya!
A vers belső lélekhajtásai nagyon plasztikus képeket csorgatnak tovább az olvasóban. Tetszett!
titus56