ÔSZELÔ
Szótlanok szelei már a nyárnak,
ôszi dalt zúgnak most vad viharok.
Esô permete mossa már a fákat.
S a légben hullt levélraj kavarog.
Még zöldül kertemnek pár virága,
és bimbót nevel a krizantém bokor.
De hajnali pára ül már a tájra,
és ködökbe sápad a Nap valahol.
Madarak torkán csendesül az ének,
fák rejtekébe bújnak a nyári dalnokok.
Az elmúlt nyárról csak tücskök zenélnek,
bús daluk sír, majd halkan felzokog.
A fák lombjára ül most az enyészet,
s a költônek szíve is búsan elborong.
Elmúló nyarat sirat most az ének,
de dalában reméli még a holnapot.
Ó, hát itt van egy "rigó"! Micsoda öröm. 🙂
Most találtam csak rá a versedre és nem hagyhatom szó nélkül, nagyon elragadott. Tetszik ez a stílus!!
Nagyon tetszik a versed, kedves Leslie…szép, borongós, melankólikus, mint egy őszről szóló versnek lennie kell.Sőt, a végén még a holnap reménysége is felcsillan, remek. Gratulálok!
Brigitta
Kedves gyöngy!
Köszönöm, hogy elolvastad a versem és annak pedig külön örülök, hogy tetszett.
Szeretettel üdvözöllek: Leslie.
Nagyon jó érzés volt olvasni versedet, szeretem ezt a stílust, ezt az eleganciát, ahogy a megfestett szóképek elevenné válnak a képzeletemben. Köszönöm az élményt, nagyon szép ez az ŐSZELŐ. Üdvözlettel: gyöngy
Kedves Gábor!
Igazán megtisztelô a véleményed, Tôled ez különösen jól esik.
Üdv: Leslie. 🙂
Kedves Ica!
Köszönöm, hogy olvastál és megtiszteltél a véleményeddel.
Üdv: Leslie.
Kedves leslie!
Szeretettel gratulálok a szép őszi hangulathoz, amit versedben megjelent.
Üdv: Ica
Kedves László!
Köszönöm a megtisztelô véleményed.
Üdv: Leslie
Kedves Leslie!
Ragyogó!!!!!
titus56