Távollét
Épp csak olyan ez, mint a lombhullás,
röpke távollét, egy kis elmúlás,
hisz a tavasz nemsoká eljövend,
és lelkünkben is helyreáll a rend.
Épp csak olyan ez, mint a pillanat
zene közben, mikor csend matat,
csendben méri az időt a távol,
a könny csak folyik így lombhulláskor.
Épp csak olyan ez, mint az éjben,
vendégek vagyunk egymás lelkében,
messziről jövő álmokat látunk,
de egymás nélkül csak fázunk, fázunk…
Vágyaim most is melletted vannak,
mint templom mellett szerény kis paplak,
nélküled szavam, dalom is fájó
egyedül vagyok mint a haragszó…
Köszönöm szépen, drága tigrana….
Köszönöm, kedves Viola
Kedves András!
Nagyon tetszik a versed, örülök, hogy itt vagy.
Szeretettel: Viola 🙂
Köszönöm szépen, kedves Éva
Örülök, ha tetszett, kedves Clarisz
Köszönöm szépen, kedves Alfonzina
időzz máskor is, szívesen látlak:)
Ismét egy szép vers tolladból, és egyáltalán nem fáztam olvasása közben:)
Vendégek vagyunk egymás lelkében…köszönöm, hogy kicsit itt időzhettem.
Gratulálok remek versedhez. Örömmel olvastam soraidat:Clarisz
Oly szép, mint egy tisztán tündöklő tó. 🙂 Nagyon tetszett. Üdv. Éva