Műterem
Nem költözhet belé az idő:
szikrázik a véső,
porzik a kő.
A forma
átveszi az élő nyelvet,
egyetemes lesz,
érthető.
Most még
kéz alatt
fogyatkozóban,
de majd
lélegezni kezd
idegen tüdőkkel,
szemei lesznek
a rászegeződők!
Így él túl,
miután túlteszed
rajta magad.