Alkonyórán

Alkonyórán

Lét zaja csendesül alkonyórán,
leszáll a nap nyugat horizontján.
Mielőtt álomba szenderülne,
megfürdik lángok közt elmerülve

Fényözönét ömleszti a tájra,
izzón röppen alkonyi szikrája.
Sugara hegy ormát aranyozza,
leszáll a földre az égi pompa.

Ám eljön az este lopakodva,
mint tolvaj, kincseit elrabolja.
Éj sötét bársonyán szerteszórja,
hold vándor hajnalig útját rója.

“Alkonyórán” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves Gabi!
    Nagyon örülök kedves véleményednek.
    Szeretettel köszönöm: Rózsa

  2. Kedves Rózsa!

    Gyönyörű képeid melegítenek, pihentetnek.

    Szeretettel gratulálok, Gabi

  3. Drága Éva!
    Köszönöm, hogy itt jártál, örülök, hogy tetszenek a rímek.
    Szeretettel: Rózsa

  4. Megint jöttem, feltöltődtem. 🙂 Nagyon jók a rímek! Szeretettel. Éva

Szólj hozzá!