Ananlépár
Egymásba menekülő emberek
Önzésből összegyúrt szerelem
Belefáradt a lelkem
Hogy a csillagok felé evezzen
Poros utakon veled utazom
hagyd a parazsát kialudni
Nem kell szítani
azt ami álomra vágyik
Mert a valóságban nem akar vacogni
Ez a hajó nem bont vitorlát
A szél az utat nem látogatja
Lendület nélkül sodródunk tovább
Csakhogy ne őröljön fel a magány