Meglepett a fagy bennünket

Meglepett a fagy bennünket

Legényrózsa szép virága,
Csüggetegen lóg alája,
Megcsípte a fagyos éjjel,
Lelke, távozott a széllel.

Sok volt bennük az örömöm,
Természetnek, megköszönöm,
Ha érkezik újabb tavasz,
Kikelet, virágot fakaszt.

Más növény is lekókadva,
Fejet hajtva, leborulva,
Füge barna levelei,
Lehullva, a földet nézi.

Zölden pompáznak még a fák,
Tél közeledtét már látják,
Addig is, még leveleik,
Sokszínűen, őszt hirdetik.

Dália, tele bimbóval,
Gondoztam, sok locsolással,
Meglepett a fagy bennünket,
Elvitte szép reményünket.

Fel a fejjel, nem zokogunk,
Téli örömre gondolunk,
Sodródunk az évszakokkal,
Felébredünk, szép tavasszal!

Budapest, 2013. október 6.

“Meglepett a fagy bennünket” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves András, Lexike és Éva!

    Köszönöm, hogy benéztetek hozzám és felüdültem kedves szavaitokon.

    Szeretettel gondolok Rátok: Viola (l)

  2. Drága Viola! Sajnos ismét eljönnek a fagyok, a deres világ. 🙁 Hiába nem kedvelem, nincs beleszólásom. 🙂 Szeretettel jártam Nálad. Éva

Szólj hozzá!