Futott elém

Futott elém

Futott elém az út, kínálta magát:
– Gyere, rajtam könnyebb a teher! –
Ébredt erre a sok tövis
léptem zajára, hozzám szegődtek ők is.
Nem kérdezik honnan, merre,
és hogy hazatalálsz azt sem.
Nem hagynak nyugodni,
űznek szüntelen s a tüske
sziszegve, mint kígyó belém mar.
Megrokkant lelkem,
lettem áldozat,
saját útválasztásom miatt.
Hiába vergődöm a fényre,
próbára tett a sorsom,
veszélyek, szenvedélyek.

“Futott elém” bejegyzéshez 15 hozzászólás

  1. [color=#006633]Drága Ica!

    Remek ábrázolásmód: "Futott elém az út, kínálta magát" – aztán egy életen át tépelődhetünk, vajon ha a másikon indulunk el, könnyebb lett volna-e? Remekül sikerült ez a versed (is). Nagyon tetszik.
    Szeretettel
    Ida[/color]

  2. Drága Viola!

    Sajnálom, hogy olyan kevés volt az idő, de annak is nagyon örültem, hogy ha csak egy kis időt adott a sors nekünk. Jó érzés! Büszke vagyok, hogy egy könyvben jelent meg a versünk.
    Remélem még találkozhatunk.
    Ölelésem: Ica

  3. Kedves Ilona! Te kedves személyes Ismerős!

    Tetszik a versed, így vagyunk mindannyian, én is írhattam volna.
    Örülök, hogy Rád találtam, sajnos, rossz a gépem jó ideje, ez is véletlen, hogy ezt le tudtam írni. De nem hagy el a remény, talán hamarosan könnyebb lesz.

    Szeretettel gondolok Rád: Viola (f)

Szólj hozzá!