Csend lakozik legbelül
Csendesség ül a szívemben
olyan békés hangtalan
mintha mindig tél lenne
pedig vár mindig valamire.
Kiapadtak könnyeim forrása
nem sírok de néha jó lenne
mert ez a mostani némaság
eltitkolt vágyaim árulói.
Várom hogy újra megeredjen
szóljon már az égi dal vígan
nyilak sebezzék újra a szívem
kezdjen éledni zubogni a vérem.
Szeretnék megint nyíló virág lenni
a pajkos szél simogatását érezni
színes szép fűben heverészni
valakivel csendben pihenni.
Jó lenne ha elöntene olyan
kósza melegség engemet
ölelj te tündöklő napsugár
ragyogj hoz nekem varázslatot.
Nem tudom mécsesem meddig világít
de addig inni akarom a szeretetet
boldogság fényeket keresek
tiszta szívvel és érzelemmel.
Új dalok ritmusára szeretném
ha a szívem még táncolna
csalfa vágyaim beteljesülne
s egy csodás szerelem átölelne.
2013. 04. 28.
Kedves Rózsa köszönöm hogy olvastat a versemet
Életünkben csak a megélt pillanatok biztosak Nem tudhatjuk melyik lesz az utolsó. Ami megadatik éljük meg emberi módon:Clarisz
"Nem tudom mécsesem meddig világít
de addig inni akarom a szeretetet"
Nagyon szép, szeretettel gratulálok! Rózsa